Tündérek - A magyar mitológiából

Eredet:
A tündérmítoszok ősvallásunk részét képezik, melyek szerint a történelem előtti időkben tündérek érkeztek a Tejútról és az Esthajnalcsillagról hazánk földjére. Istennői, teremtőképességekkel rendelkeztek, és gyakran estek szerelembe földi emberekkel. E régi vallás nyomai ma is fellelhetőek Székelyföldön, Erdélyben, hiszen a tündérek várainak vélt romok ma is megtalálhatók, a helybéliek pedig híven őrzik tündéri regéiket. Mátyás király óta Erdély területeit Tündérországnak is nevezik, mely Kolozsvártól Brassóig terjed.

Ez esetben a Tündérország kifejezés nem képzeletbeli birodalomra utal, hanem arra, hogy Erdélyben egymást érik a tündérekről elnevezett hegycsúcsok, folyók, források, dombok, városok, várromok, mint például Székelydálya, Ramocsa-mező, Firtos hegye, Rapsóné vára.

Rapsoné, a tündérek királynéja:
Rapsóné leánykori neve Estilla, Estillő volt, mely csillagszármazását mutatta, hiszen az Esthajnalcsillagról, az esti fénylő csillagról érkezett a Földünkre. Miután férjhez ment egy halandóhoz, egy székely fejedelemhez, egy rabonbánhoz, felvette annak nevét, ám idővel Rapsónévá rövidült a neve. Igen eszes furfangos tündérasszonyként ismerték, még az ördögök fejedelmét, Duromót is lóvá tette. Azt is beszélik róla, hogy lánykorában Duromó szeretője volt. Rapsóné várhegye Szovátától keletre, az Illyésmező után magaslik, mielőtt Bucsinba érne az utazó. A tündérkirálynő kedvenc virága a boglárka, melyet Rapsóné rózsájának hívnak. Mint minden mitológiai fejedelemnek, égből jött istenasszonynak, neki is van eszmei fenségterülete,mégpedig a szerelem, a siker és a gazdagság. Ez ügyekben érdemes a segítségét kérni.

Firtos, a jó tündér:
Firtos tündér Rapsóné húga, s jó tündérként egészséget ad a hozzáfordulóknak, amolyan tündérbába féleség. Állandó viszályban áll gonosz testvérével, Tartoddal, aki még a várának az alapkövét is ellopta. Ám, amikor éjfélt kukorékolt a kakas, eltört a vasrúd, amivel a nagy követ szállították, a kő pedig a Korond-patakba esett. Napjainkban Likas kő néven turista látványosságnak számít. A gonosz testvér nagy irigységében még Firtos szerelmét is letaszította a hegyről, ám a legény lova fent akadt egy sziklán, és azon nyomban kővé vált. A kővé vált ló, vagyis Firtos lova, ott a várhegy oldalában az időjárást mutatja a helybélieknek. Ha esős idő jön, beszürkül, ha pedig szép napos idő várható, teljesen kifehéredik. Firtos várhegye Korondtól délnyugatra található, Énlaka felett magasodik. A várhegyet a Firtos-patak határolja északról.

Tartod, a gonosz tündér:
Rapsóné másik húga Tartod tündér, akit inkább lehetne boszorkánynak nevezni, hiszen még az ördögökkel is lepaktált, azokkal múlatva nappalt és éjszakát. Ami rosszaság történt arrafelé, annak többnyire Tartod volt az okozója. Várhegye aljában temérdek kincset gyűjtött össze, ám mindez földi halandó számára mindig is megközelíthetetlen volt. A legenda szerint csak egy pásztorlegénynek sikerült leereszkednie a földalatti birodalomba, ahol megküzdött a három-, az öt- és a hétfejű sárkánnyal, miután megszerezte a legendás aranykardot. Kiszabadította a sárkányok tündérfeleségeit, ám azok nemhogy hálásak lettek volna neki, hanem a mélyben hagyták. Szerencsére egy holló megsegítette, és amikor sikerült visszatérni a földi világba, megtalálta a legszebb tündért, akit végül feleségül vett.

Tartod tündér gonoszságai nem maradtak büntetlenül. Bárhogyan építgette ördöngős barátaival a várát, reggelre mindig összeomlott. Várhegye Székelyvarságtól délre, a Nagy-Küküllő mentén található.

Ramocsa, a boldogság tündére:
Ramocsa Rapsóné unokahúga, aki önfeledt boldogsága miatt népszerű, s amerre jár, virágok, ramocsavirágok nyílnak a lábai nyomában. Errefelé a henye boroszlánt hívják ramocsavirágnak. A hétköznapi földi boldogságért fohászkodtak hozzá eleink, s virággal mutattak be áldozatot neki. Ramocsa tündér egy pásztorlegényhez ment feleségül, és ahol letelepedett kedvesével, néhány kilométerre Székelyderzstől, azt a területet idővel Ramocsa-dombnak nevezték el.

Dála az anyaság, és Klára a fájdalom tündére:
Dála Ramocsa tündér fiatalabbik nővére volt, aki szintén egy pásztorlegényhez ment feleségül. Ahol letelepedtek, egy kis patak mentén, ott idővel egy falvacska alakult ki, melyet róla neveztek el Székelydályának. Dála a családi boldogság, az anyaság tündére. Ramocsa legidősebb nővére, Klára is egy pásztorlegényhez ment feleségül. Ők a bágyi vár dombján éldegéltek, ám a pásztor kicsapongó, mihaszna életet élt, és a tündér nagy szomorúságában véget vetett az életének. Könnyeiből forrás fakadt, melyet Klára-kútjának neveztek el. Aki iszik a kút vizéből, arra átokként nehezedik Klára minden fájdalma, ezért többnyire csak gonosz célzattal merítenek a vízből.

Tündér Ilona, a szerelem és szépség tündére:
Talán a legismertebb Tündér Ilona legendája, mely szerint beleszerelmesedik Argylus királyfiba, de egy csúf boszorkány ármánykodása miatt el kell válniuk egymástól. Argylus királyfi elindul szerelmét felkutatni, miközben ördögökkel, óriásokkal, sárkányokkal kell megküzdenie. Kitartása, ereje és bátorsága révén nemcsak megtalálja kedvesét, hanem a szerelmüket beárnyékoló átkot is megsemmisíti. A mende-mondák szerint Argylus királyfi annak a dúsgazdag perzsa Darius királynak volt a fia, aki egészen Felsősófalváig, egyesek szerint Homoródalmásig menekült az ellenségei elől, s kincseinek nagy részét egy itteni barlangban rejtette el. Történelmi tény, hogy Darius hol a szkíták, hol a görögök elől menekült a Kárpátok felé. Tündér Ilona vára Kovásznától keletre, a Pokolsár, vagyis Duromó birodalmának kapuja felett található. Ő vigyázza Tündérországot keletről. A történetek szerint, miután újra egymásra leltek Argylus királyfival, a királyfi apjának a várában telepedtek le, így a Kovászna melletti várban többnyire tündér pajtásai éldegéltek, és Tündér Ilona jobbára csak látogatóba jár hozzájuk

A remete tündér:
A bózesi határban van egy savanyú forrás, melyben egy tündér lakik. Szinte sohasem hagyja el a forrást, s naphosszat csak imádkozik. Aki felkeresi, és kellő tiszteletadás után kéri a tündér közben járását ilyen-olyan ügyben, a tündér teljesíti kívánságát. "Ki szeret és nem szerettetik, ha iszik e forrás vizéből mielőtt az első májusi nap benne fürdenék: feledni fog. Ki szerettetik és nem szeret: holdas estve ide ne jöjjön, mert villik táncolnak itt s körbe veszik őt, s el se bocsátják, mig szerelmessé nem lesz. Midőn a forrás – esőtől – felzavarodik, ne idd, mert a remete könyétől olyan, s csak bánatot iszol. Midőn az estharang megkondul, a forrás gyöngyözni kezd, susogásba jő: mondják a tündér imádkozik. E forrás vizét idegennel egy kehelyből nem isszák, mert ifju, vén szerelmes lesz egymásba."

Tarkő, Olt és Maros:
Tarkő tündér vára Balánbánya felett található egy magas sziklás hegyen. A csodaszép tündérasszonynak minden oka megvolt a szomorúságra, mert szépséges leányai, Olt és Maros folyton folyvást civakodtak. Keserűsége még nagyobb lett, amikor tündéri nagyhatalmú urát a király száműzte a Fekete-tengerhez engedetlensége miatt. A két kis tündérleány látva anyjuk szomorúságát félretették civakodásaikat és együtt kérték a tündérasszony beleegyezését, hogy apjukat felkeressék, hírt hozzanak felőle. A tündéranya suhintott az arany varázspálcájával, mire a leányok patakká változtak. Olt sebes iramban vágtatott a tenger felé, Maros azonban lassan, óvatosan haladt a hegyek között. A Dunába érve egymást átkarolva haladtak tovább, s miután a tengerhez érve üdvözölték tündér apjukat, hableányokként merültek el a kék vízben.

Okna tündér és Dalkár, az óriás fia:
Volt idő, amikor az óriások háborúba keveredtek a tündérekkel, és bizony az óriások látszottak győzedelmeskedni. Az óriás vezér fia, Dalkár, vadászat közben megpillantotta az erdőben táncoló szépséges Okna tündért, s azon nyomban beleszeretett. Okna is szerelemre gerjedt az ifjú óriás iránt, s mivel törvényeik tiltották őket egymástól, ezért titokban találkoztak. Egy alkalommal Okna éppen szerelmére várakozott, amikor hirtelen egy csapat óriás vette körbe, kiknek a vezére egy hatalmas kardot döfött a szívébe. Ebben a pillanatban érkezett a tisztásra Dalkár. Látta összeomlani kedvesét, és a fölé hajló ádáz gyilkost. Eszét vesztve rohant a támadóra, és midőn tövig nyomta tőrét annak testébe, felismerte saját apját, az óriások vezérét. Fájdalmas üvöltésére tüzet és lángnyelveket szórva megnyílt a föld, magába rántva Okna testét és az őrjöngő Dalkárt. Abban a pillanatban az óriások kővé váltak, és a megdermedt testeikből kiemelkedett a szép Detonata szirt, ott messze a nyugati havasokban.

- Leona Black