Minótaurosz - Minósz bikája

Légy te szegény ember vagy gazdag ember, koldus vagy király, nem te leszel az első aki át próbálja verni az isteneket, és nem is te leszel az utolsó akinek ez nem fog sikerülni.

Ugyan így járt az a király, ki hiába volt egy istennek a fattya, még ez sem jogosít fel senkit, hogy át próbáljon verni egy istent, ha annak tartozik.

Eredet:
A Minótaurosz egyike a Görög mítoszok Panteonját tartó fő oszlopoknak. A monda szerint, a néhai Kérta királya, kit Minósznak hívtak, ki egyben a fattya is volt Zeusznak, aki egy bika formájában tette magáévá Minósz anyját (Sors iróniája)

Minósz elvileg egy alku árán kapta meg (Bácsikájától) Poszeidóntól azt a Fehér Bikát amely később királlyá tette őt, ám az alku szerint a Tenger Isten tiszteletére, a koronázás után fel kellet áldozni az ajándék Bikát, amit viszont Minósz nem tett meg. Ezért Poszeidón egy átkot szórt a király kedvesére, aki minden áron szexuális kapcsolatot akart létesíteni az említett bikával. Mely később egy feltaláló Daidalosz segítségével sikerült. És így fogant meg a Minótaurosz, ki később miután sorra falta fel, vagy ölte meg a szolgálókat. A Király a már említett feltalálóval, megépítette a palotája alá azt a labirintust, amibe bezárta a lényt és annak anyját is.

Később egy Athéni és Krétai probléma után, Athén király fia érkezett, ki a labirintusba lett küldje, a többi áldozattal, akik egy béke zálog voltak, hogy ne legyen háború. Később ez a herceg, a Minótaurosz féltestvérnőjének segítségével, legyőzték a szörnyet, és így ért véget Minósz rettegett Bikájának története.

Megjelenése:
A lény megjelenésben, mind örökölt az apja bika és az anyja emberi génjeiből, így rendelkezik bika és emberi jellemzőkel is. A bika megjelenés a fején továbbá a lábainál vehető észre, bár sok ábrázolás szerint csak a feje az ami egy Bikára hajaz, míg a teste többi része mind emberiek. Noha a magassága, akár a 3 vagy 4 méter magasságot is elérte

Képességei:
Különleges, vagy varázslatos erővel nem rendelkezik, csak az amit a természet meg adott neki. Bika léte miatt, az ereje a magasságához mérten, meg adja annak erejét, így képes akár vastag kő falakon is áttörni. Továbbá hatalmas két végű fejszéjét is ezzel az erővel képes használni. Továbbá a sötétben való látás és a szaglása is az mely ki finomult neki, a labirintus börtönében. Noha soha sem tisztázott, hogy ezek miatt, hogy nem volt képes kitörni börtönéből.

Gyengeségei:
Az ember és bika lehet erőben jó keverék, de sajnos mivel a bika egy ösztönlény, így sajnos ez a primitivizmus szintén öröklődik. Így nem rendelkezik túl sok ésszel, talán annyira mint egy Troll, bár ezt annak is betudhatjuk, hogy a Bika dühe az ami elnyomja az emberi gondolkodását.

Továbbá a sötétben való remek látását is ki lehet használni, az erős fénnyel, mely képes kis időre meg zavarni.

Érdekességek:
- A Minótaurosz a legelterjedtebb meg nevezése a lénynek, mely eredetileg egy gúny név. Mivel a szó két részből jön. A Μίνως (Minos)-ból, ami az apja neve, és a ταῦρος (Angolul: Tauros, Magyarul: Bika) szó össze vonásából jön, amit úgy fordít az angol, hogy The Bull of Minos, vagyis A Minósz Bikája.

- Eredeti születésekor kapott neve, pedig Aszteriosz volt.

Végszó:
Aszteriosz története megindító és továbbra is sajnos felveti az a mondatott, amit nekem néha nehéz elfogadni, és sajnos fáj is az igaza, miszerint "- Az Apák bűneiért, a fiaknak kell szenvedni/fizetni." Aszteriosz nem tehetett arról ami lett. Ha apja le nyelte volna gőgjét, és tartja magát az alkuhoz, akkor ez mind meg sem történt volna, és talán egy rendes család is lehettek volna.

És sajnos, nem ő az egyetlen, aki így járt már a világban.

- V. Blackhand

Kerberosz - Az alvilág kapujának őre

Bele gondolhatnánk, meghalunk és le kerülünk egy olyan világba, amely a végső állomásunkat jelenti. De mégis egy dolog eszedbe jut a sok szenvedés után. Te valahogy ide jutottál, ahova el vagy be lehet jutni, annak bizony van egy bejárata. És aminek van bejárata, azt lehet használni kijárat ként is. Mégis mi állhat utadba? Nos te bolond, ha Görög vagy és Hádész birodalmában vakációzol, akkor bizony egy óriás Három fejű kutya.

Az ki az alvilág kapuját őrzi:
Bizony nem hiszem, hogy sok ember szereti ha valaki a területére téved, és ezt persze egy kutyával őrzőt kapunál, bizony meghozza a gyümölcsét. Ám mi öreg mogorva barátunk Hádész viszont nem, csak az élők kopogását akarja meg akadályozni az ajtón, de még akik már nála vendégeskednek, ne is tudjanak elmenni. Ezt a feladatott tölti be, a Görög mítoszok egy másik alap pillére Kerberosz.

Megjelenése:
Kerberosz egy három fejű óriás kutya, mely meghaladja a 4 méter nagyságot is. Törzséhez három fej van csatlakozva, mely viszont külön külön tudattal rendelkezik, bár a testet minden esetben a középső fej szokta irányítani, hogy ne legyen esetleges széthúzás. Ám a tudaton kívül, minden más, mint a tüdő a gyomor azon egyeznek. Amely eltérés megtalálható, hogy egyes műveken, kutya farokkal ábrázolják, még más esetekben egy kígyó farokkal rendelkezik. De nem egy kígyó farok véggel, hanem kompletten egy kígyó fejjel végződik a farka. (Szar lehet ha még azt is etetni kell.)

Elégé érdekes egy családfa:
Kerberosz egy született teremtmény. Anyja nem más mint a félig ember félig kígyó (Lámia féle) Ekhidna. Atya a Titán Tüphón.

Ám fivérei és nővérei is akadnak, mivel testvéri kapcsolatban van a Nemeai oroszlánnal, Ladón-nal, a Kimérával, a Szphinxel, a Lernéi Hüdrával, Gérüón kétfejű kutyája Orthosz, a Prométheusz máját zabáló Sas Ethon, az Erümanthoszi vadkan és Phaia a Krommüóni vademse (a Vademse női megnevezés a vad disznóra, amúgy úgy is lehet érteni, hogy Koca, amely a női megnevezése a malacoknak)

Kiket maga Zeusz kímélt meg, csak azért, hogy a jövő hőseinek legyen feladata (Előre látó egy ember, az mellékes, hogy nemeik nem egy embert megöltek)

Ám apja révén vannak féltestvérei is mint, a Tengeri szörny Szkülla, a Vihar entitás Anemoi Thuellai, a Colchian Sárkány, és a Gorgók.

Apai nagyszűlei pedig a titán Gaia és Tartarosz (Igen Tartarosz nem csak egy hely, hanem konkrétan egy isten. Szerintem inkább ne kérdezz többet) Anyai nagyanyja pedig Kétó, akinek apja Pontusz és anyja szintén Gaia. (Igen a Görög istennek és Titánok is kurtak minden rokonnal. Itt bele se megyek, hogy amúgy Pontusz is a fia Gaia-nak)

Feladata:
Hádész megbízásából Kerberosz őrzi az alvilág kapuját, melyen így se élőt nem engedhet be, se holtat nem engedhet ki.

Gyengessége:
Hiába egy titán gyermeke, Kerberosznak is vannak limitjei, korlátai, amiket sajnos nem képes megugrani, s mely már okozta is nem egyszer, hogy elbukjon feladatában. Mivel élő lény így van étvágya is, tehát fogyaszt ételt, így egy finom pogácsa is jó falat neki, amelyben mellékes, hogy néhány jós nő altatóval nyomta tele, és így Aineiasz bejutott a kapun. Rendelkezik fülel, vagy fülekkel, s rögtön három párral, amelyet nem segít kutya jó hallása. Így nem is csoda, hogy egy altató nyugalmas hárfa nóta is képes álomba szenderíteni egy nagy bestiát, mit Orpheusz komponált (Nesze neked Harry Potter és Bojhoska) És végül van ereje is, de az sem mindenható. Jó magam is birkózok a saját kutyámmal és hát el tud fáradni. Így nem is csoda, hogy egy hosszas birkózás után, még a nagy Héraklész is egyszer legyűrte a nagy kutyát.

Végszó:
Azt mondják a kutya még a túlvilágon is hűséges. Nem tudom, hogy hallottál el a Japán Hacsikóról. Aki büszkén, fegyelmezetten élete utolsó percében is azon a helyen várta, azt a helyet őrizte, ahol utoljára látta a gazdáját, ki a háborúba vonult de soha nem tért vissza. Talán Hádész is már alulról szagolja Tartarosz bugyrát, de Kerberosz továbbra is őrzi gazdája házának kapuját.

- V. Blackhand

Szirének - A Tengerészek veszte

A világ míg kerek, addig mindig lesznek olyan férfiak, kik legnagyobb gyengéje, soha sem a félelem, vagy a sebesülések lesznek, hanem a hölgyek. Mely már csak akkor rossz eset, ha az a hölgy, egy mitológiai lény amely képes téged dalával csábítani, majd megölni. Ilyenek a Szírének.

Eredetük:
A Szírének nem máshonnan, mint a Görög mitológia egyik leghíresebb hősének történetében tűnnek fel, amit Homérosz vetett papírra. Nem volt ez a hős más mint Odüsszeusz, ki egyik útja során találkozott a Szirénekkel, kikről már volt tudása, hogy mikre is képesek. Eredetileg a Szirének egy apró szigetről származnak, amely Szicília környékén volt megtalálható.

A hős ki túlélte őket:
A történet szerint Odüsszeusz a hajójának minden rajta tartózkodó emberének, parancsba adta, hogy fülükbe viaszt tömjenek, és akármit is mond nekik maga Odüsszeusz, az irányt tartva, haladjanak tovább. Ugyanis a hősnek meg volt a maga kíváncsisága, és tudni akarta milyen is a Szirén ének, így saját magát hajójának árbócához kötötte ki. Elvileg a Szirének minden lapba vetve próbálták magukhoz csábítani a hajósokat, de végül a tervnek hála, sikeresen képesek voltak túl élni őket.

Megjelenésük:
Az eredeti történet szerint, amelyet Homérosz írt, soha sem lettek le írva, hogy milyen formában is jelentek meg Odüsszeusznak a Szirének. Emiatt sokszor úgy ábrázolták őket, mint egyszerű asszonyok. Később terjed el, vélhetően Ázsiából, az a megjelenésük, miszerint testük madár alakú, fejük pedig egy hölgyé. Még később vélhetően a Közel-Keletről elterjed az az ábrázolás, hogy a testük deréktól felfele emberi, míg lefelé pedig madár lábai vannak, valamikor szárnyakkal ábrázolva, vagy anélkül. Valahol a harmadik század környékén, vélhetően már a tengerészektől jelent meg az, hogy a Szirének külsejét, a Világon ismert sellőkéhez hasonlították. Noha a két lénynek, nincsen köze egymáshoz, bár a modern korra, sokszor használják már inkább ezt a megjelenését.

Képességeik:
Ha a madár vagy a hal alakot nézzük náluk, akkor mindig rendelkezik az adott állat forma természetes tulajdonságával, mint a repülés vagy az úszás. Ám minden ábrázolásban egy volt a közös, az pedig a szinte bódító, csábító ének hangjuk, amellyel képesek az embereket magukhoz csalni, és ezzel a vesztüket okozni. Voltak esetek mikor hangszer használatot is tapasztaltak náluk. Vélhetően táplálék ként tekintenek az emberre, bár ha hiszünk pár más embernek, akkor a szaporodásukhoz is felhasználják őket.

Gyengeségeik:
Sebezhetőek szinte mindennel, és egyetlen fegyverük a daluk ellen, hatásos a halló járatok eltömítése.

Végszó:
Nem is hiába, egy férfi legnagyobb gyengéje, míg él és heteró szexuális, az a nő lesz. Noha elvileg voltak férfi nemű Szirének is. De ezt hagyjuk meg az ember képzeletének, ahogy Homérosz is hagyta, hogy hogyan is néznek ki, a mi veszedelmes asszonyaink.

- V. Blackhand

Gorgók - Kiknek tekintete kővé dermeszt

Gondolhatja mindenki, hogy csak az a legbátrabb harcos, aki képes a halál fagyos tekintetébe is bele nézni. Ám a baj csak akkor kezdődik, mikor az a pillantás, nem a véredet fagyassza meg, hanem a tested teszi maga tehetetlenné. Ez a legnagyobb fegyvere a Gorgóknak.

Eredet:
A Gorgók eredetileg a Görög mítoszokban három nővérre volt használandó, akik Phorküsz egy Tengeri isten (Igen ő föllőtte Poszeidón áll, aki minden Tenger és Óceán istene a Görögöknél) és Kétó (Kinek neve Tengeri Szörnyet jelent) gyermekei. Ők voltak Eurüalé kinek neve messze üvöltőt jelent, Sztheinó az erőteljes és Medusza az uralkodó. Ám eredetileg hármójukból, valamiért Medusza volt az, ki halandónak született.

Eredetileg mind csodás leányok voltak, ám későbbi alakjukat viszont annak köszönhetik, hogy megsértették Athéné istennőt, aki így olyan alakra kárhoztatta őket, hogy aki csak a szemükbe vagy rájuk nézet, azonnal kővé dermedtek.

Családfa:
A Gorgók mint írva volt, Phorküsz és Kétó leányai, így viszont rokoni kapcsolatban állnak, a Graiák, kik szintén hárman voltak, a Sárkánykígyó Ladón, és még sokan mások ha a féltestvéri részt is alapul vesszük. Ám mégis rokonai voltak, Ekhidnának aki pedig az anyja Kerberosznak és innen még több rokon kapcsolódna be. De ez már sok lenne.

Az egyetlen fontos dolog, hogy náluk is haladt tovább a vérvonal, ugyanis Medusza igaz akaratán kívül, de halála után, anyja volt Pégaszosz és Khrüszaórnak, kiknek apja pedig maga Poszeidón volt. A születésre nem térek ki.

Megjelenés:
A Gorgókat eredetileg emberi alakkal írták le, ám fejükön, a hajuk helyet kígyók csoportja volt megtalálható. A későbbi esetekben, ezen kígyók miatt szokták külsejüket még a Lámiákhoz hasonlítani, akiknek kígyó altestük van.

Képességük:
A monda úgy tartja, hogy aki csak rájuk pillant az kővé dermed. Noha a későbbi időkben a kígyók néhol bénító hatású tekintete miatt. Csak akkor dermedsz kővé, ha egyenest a szemükbe nézel, de valahol azt mondják a kígyó fejek egyike az, mely ezt okozza.

Gyengeségük:
Mint említve volt, a Gorgók halhatatlan teremtmények isteni mivoltuk miatt, ám ebből az áldásból Medusza maradt ki, akit később ezért is tudott le fejezni Perszeusz. S kinek fejét később Athéné istennő egy pajzsra helyeszet a fiatal harcosnak. Így mondhatni nincsen gyenge pontjuk, csak Meduszának volt.

Végszó:
Van egy dolog a fejemben, az emberek régen nagyra tartották isteneiket. (Vannak akik még most is) De felmerül bennem a kérdés. Ott van Athéné istennő a Bölcsesség és a Háború istene. Az ő történeteiben láthatjuk, hogy hiába a bölcsesség bajnoka, könnyen megsértődik akár egy apró csín, vagy csak ha egy ember jobb nála. És ilyenkor mindig az ember jár rosszul mert, Athénének hatalmában áll a legrosszabb átkokat rájuk szórni. Itt vannak most a Gorgók és még lesz egy lény aki ilyen sorsra jutott.

Nem elég, hogy megátkozta őket, de még ő volt aki Perszeuszt Medusza megölésében segítette, s ki végül a fejét egy pajzsra helyezte. Egy apró csíny miatt, megátkozol valaki, és még megöletni is akarod, majd a fejét egy pajzsra helyezed, hogy ott díszelegjen. Most őszintén, hol van ebben a bölcsesség?

Az Istennek és az emberek közt, egyetlen egy vékony szál az, mely elválaszt minket. Az pedig a hatalom. Felfogásban vagy bármely dologban, korán sem állnak messze tőlünk. Ha mi bűnösök vagyunk, akkor az azért van, mert ők is bűnösök.

- V. Blackhand

Kentaur - A betörhetetlenek 

Sokan hiszik azt, hogy isteneik felsőbb rendűek, mert bölcsek, tiszta szándékúak és a többi. De soha ne feledjük, csak egy vékony szál választ el minket tőlük. Az hogy nekik mágikus hatalmuk van, és ez feljogosítja őket, hogy bármit is megtegyenek. És sokszor ez az oka rengetek lény megszületésének. Mint a Kentaurok.

Eredet:
A Kentaurok eredetileg egy Kentaurosz nevű férfitól származnak, aki Lapita hercege volt. Ki szexuális kapcsolatot ápolt sokszor vad lovak kancáival, mely afférekből születtek meg a későbbi Kentaurok, kiket apjuk után neveztek el, s kiket apjuk telepítette be Thesszáliába a Pelión hegyre.

Ám ez nem teljesen Kentaurosz hibája volt, hogy a Kentaurok megszülettek, hisz az ő szülei is nem éppen úgy találkoztak, ahogyan azt kellet volna. Ugyanis apja nem volt más mint Ixión aki Lapita ifjú királya volt, s kit pedig Héra istennő környékezett meg, hogy mondhatni bosszút álljon Zeusz rengeteg félre lépése miatt. Ám még mielőtt találkoztak volna, Zeusz megtiltotta feleségének, hogy elmenjen, helyette egy felhőből megalkotta Nephelé kit Héra képmására formált, s kit felesége helyet küldött Ixiónnak, kivel végül elhálták a kapcsolatukat, melyből Kentaurosz született meg.

A Lapitai háború:
Ugyan Kentaurosz révén a Kentaurok békében éltek az emberekkel, minden megváltozott mikor is egy királyi partin, a Kentaurok megrészegülve a bortól, el akarták rabolni és magukévá tenni a vendéglátó király feleségét és még néhány nemes uraság leányát vagy asszonyát. Ez volt a háború lángja, amelyben végül a Kentaurok vesztettek, és végül emiatt is lettek száműzve.

Megjelenésük:
A Kentaurokat régen úgy ábrázolták, hogy egy Ló hátsó végtagjait hordja, míg teste felső része egy emberé, mint a legtöbb hibridnél. Ám később terjedd el szélesebb körben, hogy a ló test teljese megtalálható volt, ám ahonnan a nyakával együtt a feje kellet volna legyen, onnan jelent meg az emberi deréktól felfele megtalálható test. Ez az alapja mindennek, innentől viszont minden az egyénhez köthető volt, hogy milyen az arca, a haja, a test felépítése és egyebek.

A Második irtás:
A Kentaurok kétszer is 19-re lapot húztak (És nem a pikk kettes jött) ugyanis második nagy létszám csökkenésüket, pedig Héraklész okozta, aki negyedik megmérettetésekor találkozott egy Pholosz nevű illetővel, kinek segítségével majdnem teljesen kiirtotta a Kentaurokat. Később őket egy Nesszosz nevű Kentaur bosszulta meg.

Felfogásuk:
Emberi mivoltuk miatt meg volt a tudásuk, mint a kommunikáláshoz, a tárgyak készítéséhez, az észszerű gondolkodáshoz és egyéb emberi tulajdonságok. Ám a ló vénájuk miatt pedig, ott volt mindig a betörhetetlenséggel járó büszke gőg is amely később ugyan a védjegyévé vált a fajnak. De ez is mindig egyén függő volt, hogy milyen is a felfogásuk, mivel voltak vad, de szelíd egyedek is.

Érdekesség:
Talán az egyetlen mit elfelejtette, hogy a bor vágyuk miatt, még a Bor isten Dionüszosz gyakori kísérői voltak.

Valamint, hogy a király kinek lakodalmán tört ki a Lapita és Kentaur háború, az Peirithoosz aki nem más mint Zeusz és Ixión törvényes feleségének fia volt, s kit a sors iróniája ként, Zeusz egy ménes alakjában tett magáévá. (Egyszer Minósz anyját dugja meg bika alakban, akinek később unokája pedig egy bika és egy másik nő szerelméből születik. Eskü szerintem ezt direkt csinálja a vén villámdobáló)

Végszó:
Sajnos továbbra is itt található az a pillanat, hogy az istennek sokszor csak nagy gyerekek, hatalmas erővel. Hisz Zeusz milyen jogon tilt meg egy affért, mikor ö más sportot űzött az emberi hölgyek állati alakban megdugásáról?

Nos ezzel sajnos mi nem sokat tudunk tenni igaz. Legalább meg ismerhetjük ezen (Elbaszott) események gyümölcseit.

- V. Blackhand

Szphinx-A rejtvények tudója

Eredet:
A Szphinx mely név görögül fojtogatót jelent, egy eredetileg Görögországból származó lény, mely egy bizonyos fokig ismét egy oszlopa a Görög mitológiának. Ám sokan inkább csak a Gízában található szobor miatt ismerik ezt a nevet, noha a kettőt nem szabad összekeverni. Mivel a szobor egy egyszerű kőépítmény, addig a görög egy a mitológiájukban megtalálható lény volt, mely nem egy faj volt. Mivel csak egy példány volt belőle. Másik eltérés köztük az a magyarban az írás. Ugyanis a szobrot sokszor írják Szfinx ként, míg a lényt pedig Szphinx ként.

Családfa:
A Szphinx egyike a minden szörnyek Atya Tüphónnak és Ekhidnanak. Így testvére Kerberosznak, a Hüdrának, a Némeai Oroszlánnak és így tovább. (Hosszú lenne a teljes családfa, ha érdekel nézd meg Kerberoszt.) Emiatt is hordja jellegzetes megjelenését, mely a család vérében megtalálható.

Történet:
Legelőször és igazából utoljára, Oidipusz tragikus történetében találkozunk a Szphinxel, ugyanis akkor tájt a Szphinx a Théba várósa melletti Szphinga hegyen tanyázott, s tartotta rettegésben az arra járókat. Ám igazságos is volt a Szphinx, harcban nem győzhetett ellene senki, de aki értelmes az harc nélkül is győzhet. Így volt ez Oidipusznál aki szembe találta magát vele, ám harc helyet, a Szphinx egy talányt adott neki, mely így szólt.

"Reggel négy lábon, Délben két lábon, este pedig három lábon jár."

A megfejtés az ember volt, mivel a három napszak az az ember életének három szakaszát jelenti. Reggel, a baba kor mikor még négykézláb képes csak járni. Dél, a középső kor, mikor az ember már két lábon végzi napi dolgait. Este, pedig az ember alkonya, mikor már öreg korára, kénytelen egy botra támaszkodva élni életét. A válasz helyes volt, melynek folyamén a Szphinx gyakorlatilag elpusztult.

Képességei:
A legnagyobb képessége a hihetetlen tudása volt, mellyel ki emelkedett testvérei közül, kiknek nagyja nem volt több mint egy állat.

- V. Blackhand

Hüdra - A Lernéi mocsár szörnye

Eredete:
Sokat nehéz mondani az eredetéről. Mivel ő is ugyan abból a méhből származik, ahonnan Kerberosz, a Némeai Oroszlán és így tovább. A titán Tüphón és Ekhidna gyermeke. Ki később Zeusz közben járása véget, a többi testvérével együtt, olyan szerepeket kapott, ahol később a hősök, hősi tetteket hajthatnak végre.

Ez volt a Hüdra is, aki később Héraklész második feladata ként kapta, hogy végezzen vele. Aki akkor a Lernéi tó mocsarában egy barlangba fészkelte be magát, amelyet később az epéjéből termelő mérgező köd lepet be.

Képességei:
Ő sem lett túl sok természet felettivel megáldva, szimplán azzal amit a természet adott neki. Ugyanis képes harapni, karmolni és farkával csapkodni. Ám mégis a két legfőbb ereje, az a méreg amit az epéje termel, s mely halandókra halálos. Valamint a regenerálódása és duplikálás képessége. Mivel képes lehullott fejének helyére két újabb fejet növeszteni, akár csak a gyíkok a farkukat, csak ők nem kettőt növesztenek, s csak egyszer képesek rá.

Gyengeségei:
Elég nagy termetű lény, így nehéz gyenge pontot találni, ám mint mondtam, még mindig egy fizikai lényről beszélünk, így megsebezhető. Ám mivel regenerálja magát, így nem lehet könnyen megölni. Egyetlen legyőzéséhez való fegyver, a levágott fejek nyakának tövét, egy fáklyával megpörkölni, mellyel meg akadályozzuk a duplikálást. Ám ténylegesen legyőzését Héraklész fedezte fel, mikor a Hüdra eredeti fejét, egy hatalmas sziklával temette be. Levágott fejet tud regenerálni, de egy összezúzottat már nem.

Megjelenése:
A Hüdra alakja egy kígyó, amit néhol két mellső lábbal ábrázolnak. Ám legérdekesebb tulajdonsága, hogy már alapból 15 vagy 7 fejel érkezett a világra. Ám fivére Kerberosztól eltekintve, a Hüdranak egy adott tudata van, ami a fő középső fejében található, onnan képes irányítani a testet és a többi fejet. Maga az alkata elégé egy kígyóra hajaz, valamint későbbi feljegyzések alapján egy sárkány.

- V. Blackhand

Kiméra - A Förtelem négylábon

A Kiméra egy olyan teremtmény melyet most nem szabad összekeverni, a biológiai kiméra szóval. Ugyanis míg a biológiaiban, olyan valakit hívunk így akik kettőnél több ivarsejtből jöttek létre, addig akit itt olvastok, az a Görög mitológiában található. Ugyanis mi csak Kiméra ként ismerjük, de helyesen leírva és kiejtve, Khimaira-nak kell nevezni.

Eredet:
A Kiméra egy újabb gyermeke Tüphón és Ekhidnanak. Így szerintem sokat nem kell ragoznom már.

Megjelenése:
A Kiméra megjelenésében nem hiába hordja a torz megnevezést, hisz ő maga három állat keverékéből áll össze. Az elmondások szerint a teste, lábai és az elöl található feje egy sörényes oroszláné, ami abból az elbeszélésből furcsa, hogy eredetileg a Kiméra nőstény nemű. Elméletileg a hátán vagy a hasán egy kecske feje nő ki, ami elméletileg képes tűzet is okádni. Végül pedig a farkán mint Kerberosznál egy kígyó található, melyet néha még sárkányként is leírtak.

Képességek:
Elég fürge egy lény, továbbá a Kecske fej része képes tűzet okádni, a kígyó vagy sárkányos farka pedig mérget képes köpni. Egyesek szerint vannak szárnyai is.

Gyengesége:
Elvileg nem igényel semmi extra tudást vagy fegyvert, hogy legyőzd. Mivel Bellerophón is képes volt egy sima fegyverrel legyőzni. (Igaz segítségére volt Pégaszosz repülés képessége. Mivel itt elvileg nem volt a lénynek szárnyai)

- V. Blackhand

Kharón - Az Alvilág Révésze

Gondolom sok ember elgondolkodott mi lesz vajon a halál után. Vannak akik azt vallják a mennyek kapujába mögött őket a paradicsom, vagy a pokolba fog zuhanni. Valakik azt vallják harcos haláluk után, az istenek asztalánál fogják hülyére zabálni és inni magukat. Valakik szerint az életüket szimbolizáló szívük kél versenyre egy toll pihének súlyával, mely az igazságot szimbolizálja és még sorolhatnám

Mégis van egy hely, hol a halál utáni létedet, nem egy isten fogja eldönteni, hanem csak egy férfi, kinek munkája csak egy érme tudja kielégíteni. Ez az ember a Görög földeken ismert Kharón, az Alvilág révésze, Erebosz a káosz gyermeke és az éjszaka istene Nüx gyermeke

Feladata:
Kharón foglalkozása nem más mint a révész lét, ám nem is akárhol, hanem az alvilágban igazából azon beül is a Sztüx folyón az alvilág Tartarosz, Aszfodél és Elüszionon keresztül folyó holtak folyója. Mely mentén eljuttatja a holt lelkeket a három világ egyikébe.

Ám a szolgáltatása sem ingyen vannak, mivel csak azokat engedi csónakjába, akik képesek egy érmével fizetni az utat. Ám hogy ki hol fog partot érni, azt már nem ő, hanem Hádész dönti el. Akik nem képesek fizetni, azok lelke akár öröké is vándorolhat a nem létezés síkján. (Pokoltornácán)

Családfa:
Kharón testvéri kapcsolatban van, az Álmok istenével Hüpnoszal. Thanatosz a halál istenével. A Moirákal Klóthó, Lakheszisz és Atroposzal, akik elvileg csak féltestvérek. Ám hiába ha nem teljesen vér rokonok, a feladatuk mindnek egybe fonódik.

Családi vállalkozás:
A Moriák vagy Párkák, ítélkeznek egy halandó sorsa felől, életük fonalát ismerik a kezdettől egészen a végéig. Klóthó elkezdi fonni az élet fonalat. Lakheszisz eregeti azt tovább. Végül pedig Atroposz az ki elvágja azt, mellyel megpecsételi a halandó sorsát. Ilyenkor jönnek az ikrek Hüpnosz és Thanatosz, kik végre hajtják az ítéletet. Hüpnosz magával viszi azokat, kik álmukban halnak meg, míg Thanatosz pedig azokat kiket hirtelen kap el a vég. Majd a lelkek pedig eljutnak Kharónhoz, aki pedig vagy átviszi az egyént a folyón, vagy nem.

- V. Blackhand

Arachne - A Görög Pókasszony

Eredete:
A történet szerint, Arachne, egy hercegnő volt, Kolophón Hercegnője, mely az ókorban görögországhoz tartozot, de mostanra már a Törökföldekhez tartozik.

Arachne már fiatalon nagy érdeklödést és tehetséget mutatott, a szövés és himzőmesterség felé. Munkájának csodájára jártak az emberek, ám hirét még az istenek is halloták. A legenda szerint a Nimfák is felhagytak pajkos játékukkal, hogy megnézzék Arakhne munkáját.

Ám a nagy hirnév, nagy nyomás, és nagy gögöt is képes magával rántani, hisz munkáját Pallasz Athéné-nek köszönték, akiről azt hitték megáldotta Arachnét ezzel a tudásal. Mely gögöt nem tudot lenyelni, igy szinte ki kacagta ezt a peltykát, és nem kivánta a munkáját, Athéné munkája alá alacsonyitani.

Ez az istenek fülébe is eljutott, igy Athéné-hez is, aki eleinte egy öreg asszonynak a börébe bújt figyelmeztetve Arachnet. Ám a gög lenyelhetetlen maradt.

Arachné nem vonta vissza mondatát hogy jobb mint az istenek. Igy Pallasz Athéné felfedte magát Arachné elött, ki csak esedezett Athéné bocsánatáért, ám válalta szavai súlyát igy , vissza út már nem volt. Megtartották hát azt a bizonyos versenyt , hol Athéné azt szötte meg ahol, Poszeidonnal küzdöttek meg ,Athén városáért , ellenségét sós vízű forrásként vázolta amíg magát olajfák között. Míg Arachné közben gobelint készitett Zeusz félrelépseiről. Így a Hattyúról is Lédáról( Spárta legendás királynéja) , a bikáról és Európéról ( Agenor főnícia királya és Télephassza leánya) , valamint Danaéról (Akrisziosz király és Eurüdiké leánya Perszeusz anyja.) és az aranyesőről.

Ketté szakad Legenda:
Itt ketté szakadt a történet. Úgyanis egyes elbeszélések szerint, Athéné mérgében zuszta össze Arakhné munkáját, és a szövö felszerelését is. Mely megaláztatás addig kergette őt, hogy öngyilkos lett. Elvileg Athéné ekkor megszánta a lányt, kit nem közvetlen de ő ölt meg, de Athéné sem volt képes lenyelni gőgjétés fájdalmát, így egy pókként hozta vissza Arakhnét kinek az a sorsa hogy élete végéig csak szőjön, utódja is ilyen lények lesznek örökre.

Viszont egy másik elmondás szerint, Athéné sértetségből mely az isteneket de legfőképpen apját Zeuszt becsmérelte.Azonnal meg átkozta Arachnét, ezzel az átokkal, miután nem volt képes elfogadni, hogy valaki jobb volt nála.Bár tény elismerte Arachné tehetségét ám azt nem birta megbocsájtani mit megszőt.

Képesség:
Külsejét tekintve , nem sokban másabb mint Jorōgumo, mégis más egyedibb képességei vannak . Mind a mellett, hogy képes a pókokat irányitani, egy mentális háló is ki van alakítva köztük, amivel képes a pókokon keresztül is látni, meg hallani a világot.

Hálója szintén erős, ám nem mérgezett, viszont képes a háló anyag formáján is változtatni, hogy nyúlosabb, vagy erősebb legyen. Valamint képes a háló akár bénitó hatást is gyakorolni az áldozatára.

Továbbá képes illúziót is létrehozni, mentális formába. Mellyel képes délibáb formájában, dolgokat elképzeltetni az emberekkel. Hogy ezt hogyan csinálja nem tudni.

Gyengeségei:
Kb hasonló az eset mint Jorōgumo-nál, talán gyengeségének egy dolgot lehet felhozni, még pedig, hogy nem feltétlen egy vérszomjas lény, hisz nem szörnynek született, igy egy minimális önkontrolja saját maga felett van.

Tehát nem biztos, hogy vérszomjas lény, de sajnos 50-50% akár csak az embernél, vagy békés vagy vérszomjas lény.

Végszó:
Sokban egyező, mégis történetük, meg persze fajtájuk is más , hisz még Arachne egy megátkozott asszony, addig Jorogumo pedig egy Yokai, tehát egy már ilyennek született lény. Így ha a gondolkodásukat nézük teljesen másak, mégis sokban egyeznek. Ám egy érdekesség a végére Pallas Athené utodjai erős Arachno fobiától szenvednek. Ami annyit magyaráz meg, míg az istenek büntetlenül megússzák addig utódjaikra rájár a rúd hisz ők felelnek istenük, anyjuk bűneiért.

- Leona Black

Lamia - A kigyóvá vált nő

"Sorsát előre nem ismerve, rossz embert szeretve, vesztébe futott. Féltékeny sors csapódott keblére, így életét megszenvedte."

Eredet:
A mítosz szerint Lamia eredetileg egy Líbiai királynő volt, aki kecsességéről és lenyűgöző szépségéről volt ismert. Ő volt Poseidon, a tenger istenének leánya. Lamia lehengerlő szépsége még magát a mennydörgés urát Zeuszt is elcsábította. Köztudott tény és igazán népszerű téma Zeusz csalfasága, hiszen felesége Héra mellett igen sok szeretője volt, Lamia is egy lett közülük, és rengeteg közös gyermekük született. Amit bizony Héra nem tűrt el és ez okozta vesztét a lánynak. Héra élvezettel okozott fájdalmat és kínozta férje szeretőit, de Lamia szerencsétlenségére, sokkal súlyosabb büntetésben részesült, mint Zeusz bármely más szeretője. Mivel büntetése az örökkévalóságig tartott, azt mondják, hogy Lamia még mindig létezik, éjjelente az árnyékban leselkedik,szemmel tartja a kisgyerekeket, és várja a megfelelő pillanatot, hogy elragadja őket.

Ábrázolás:
Egyesek szerint Lamiának kígyószerű tulajdonságai és vonásai alakultak ki. Félig nő, félig kígyóállattá vált, felső teste nő, alsó teste kígyó volt. Lehetséges, hogy ezek a változások a vad tettei miatt következtek be, de a beszámolok szerint Lamiat, Héra átkozta meg ezekkel a testi tulajdonságokkal.

Lamia gyermekei:
Lamia történetének legnépszerűbb változata arról szól, hogy Zeusz, a mennydörgés istene meglátta, milyen szép volt, és beleszeretett. Viszonyt kezdett Lamiával, és a duónak több közös gyermeke született. A legtöbb gyermeket Héra csecsemőkorában megölte. Hárman élték túl a felnőttkort. Ezek a gyermekek voltak:

-Acheilus - Lamia fia a világ egyik legszebb halandó férfija volt, amikor felnőtt, de beképzelt volt, és olyan nagyra tartotta a külsejét, hogy kihívta a szerelem istennőjét, Aphroditét egy versenyre. Önteltsége feldühítette Aphrodité olyannyira, hogy ahelyett, hogy részt vett volna a versenyen, Acheilust egy ronda, cápára hasonlító démonná változtatta.

-Herophile - Ő volt Lamia lánya, és állítólag ő volt az egyetlen, aki megmenekült a haláltól vagy a szörnyű jövőtől. Ő lett Delphoi első szibillája(a név jelentése "isten akarata").

-Scylla - Ez azonban vitatott, bár egyes források szerint Scylla Lamia lánya volt, gyakran emlegették a tengeri jószág, Phorcys és felesége, Ceto lányaként is.

Héra bosszúja:
Héra mindig féltékeny volt Zeusz szeretőire és a tőlük született gyermekeire. Mindig megpróbálta őket bármilyen módon bántani vagy zaklatni. Amikor megtudta az igazságot Lamiáról és Zeuszról, feldühödött, és elhatározta, hogy megbünteti a királynőt azzal, hogy elrabolja a gyermekeit. Egyes beszámolók szerint Héra úgy állt bosszút, hogy megölte Lamia összes gyermekét, míg mások szerint arra kényszerítette Lamiát, hogy maga ölje meg őket. Emellett állandó álmatlansággal átkozta meg a királynőt, hogy soha ne tudjon aludni. Lamia soha nem tudta lehunyni a szemét, így mindig halott gyermekei képét látta maga előtt.

Azt mondták, hogy Zeusz megsajnálta a gyönyörű Lamiát, és megajándékozta a jóslás képességével, valamint azzal a képességgel, hogy alakot tudott váltani és le tudta venni a szemét, amikor pihenni akart.

Lamia átalakulása:
Lamiát továbbra is zaklatta Héra. Valahányszor Zeusz egyik gyermekét szülte, Héra vagy megölte, vagy arra kényszerítette Lamiát, hogy maga ölje meg és falja fel. Egy idő után Lamiának elment az esze, és bánatát elfojtandó elkezdte ellopni mások gyermekeit, és megenni őket. A gyermekek vadászata és becserkészése a szórakozás részévé vált, és kezdte élvezni.

Lamia gonosz tettei azonban hamarosan elkezdték eltorzítani az arcvonásait. Minden szépsége kezdett eltűnni, és úgy nézett ki, mint egy démon. Az egykor gyönyörű és kedves líbiai királynő most egy ijesztő és groteszk szörnyeteg volt, és az emberek rettegtek tőle.

Lamia mint szörnyeteg:
Lamia hamarosan az anyák és a dadusok eszköze lett, hogy a kisgyerekeket jó viselkedésre vegyék rá . Ebben a tekintetben Lamia a mumushoz hasonlít. Azonban, ha Lamiara csak szörnyetegként gondolunk, azzal nagy igazságtalanságot követünk el vele szemben.

Mint a Medúza, Lamia is nagy kínokat és szörnyű kínzásokat szenvedett el, csak azért, mert elég szép volt ahhoz, hogy egy hatalmas férfi, jelen esetben Zeusz figyelmét magára vonja. Míg Zeusz nem szenvedett következményeket, Lamia és gyermekei megfizettek a vágyaiért. Végül még a társadalom is elkerülte Lamiát, mert nem láttak benne mást, mint egy szörnyeteget.

Lamia mint szimbólum:
Lamia a féltékenység, a csábítás és a pusztítás szimbóluma. Olyasvalamit jelképez, ami vonzónak tűnik, de valójában pusztító. Már a megjelenése is ezt a felfogást szimbolizálja - félig nő, félig kígyó, Lamia egyszerre gyönyörű és veszélyes.

- Leona Black

Küklopsz - Az egyszemű óriások

Eredete:
Maga a Küklopsz egy érdekes dolog, ugyanis vessük össze azt, hogy maga a név jelentése nem más mint "Round-Eye=Kerek-szem"

Így emiatt szinte bármely olyan lényre agadható ez a név, aki csak egy szemmel él.

Emiatt nem is csoda, hogy a világom mindenhol elterjedték vált, noha leginkább Francia és Törökországban. Ám valós eredete nem máshol, mint Görögoszrágból ered, ott is pontosabban két történetből.

Polyphemus, a Pásztor:
Polyphemus talán a legismertebb Küklopsz, akit a világ a hátán hordott, hisz Homérosz volt az, ki Odüsszeusz története során, meg ismertette velünk a pásztor oriást. Polyphemus a Tenger istene Poszeidon, és egy tengeri Nimfa Thusa/Thoosa gyermeke, ki nem máshol élt mint Faraglioni of Aci Trezza-ban vagyis a Küklopszok Szigetén. Polyphemus eredetileg nem csak egy pásztor, hanem egy művész és költő is volt, mely oldalát csak egy valakinek mutatta meg, egy másik Tengeri Nimfának Galatea-nak. Ki viszont vissza utasította, udvarlója minden törekvését, csak a külseje miatt. Helyette egy Acis nevű valakit választott, kit végül Polyphemus vagy bánat, vagy haragból de megölt, egy nagy kő darabbal. Talán ekkor hagyta hátra, művelt mivoltátt. Jóval késöbb pedig Kő barlangját hátra hagyva, majd vissza térve, arra lett figyelmes, hogy emberek fogyaszották el az ételét, kik nem voltak mások mint Odüsszeusz és emberei, kik a szigeten kötöttek ki. Fogjul ejtve az embereket, minden nap el fogyaszott egyet, ám egy nap Odüszeusz egy tervét bevetve, sikeresen le ittatta Polyphemus-t, kit végül egy hegyes tárgyal, mig ittas álmát aludta, meg vakította, melyel végül pedig sikeresen megtudtak szökni, s még pár birkáját is magukkat vitték. Polyphemus inmáron magányosan, törötszível és vakon élte le hátra levő életétt.

A Három Kovács:
Egy másik történet szerint, mit egy Hesziod nevü valaki írt, Három Küklopszot ismerhetünk meg, három testvért, kik nem más mint Gaia és Uránusz gyermekei voltak. Névszerint ök voltak, Brontes a Mennydörgő, Steropes a Villámhozó, Arges a Fényes. Az utó megnevezések, viszont nem címek, miket hordanak, hanem a nevük egy jelentése Brontes=Menydörgés, Steropes=Villám és Arges=Fény. Ez a három testvér nem csak, hogy színtén értelmesek voltak, hanem a kovács mesterséget tökéletesen végezték, s emiatt nem is csoda, hogy ök alkoták meg Zeusz, a Mennydörgés Istenének villámait is.

Anatómiájuk:
A Küklopsz nem sokban tér el az embertől, le számítva a hatalmas testét, melyel fizikai erő is jár, valamint a páros szem helyet, az az egy szem, mely a homloka közepén található. Noha sok más ábrázolásban is mutatták már öket.

Egyes ábrázolásban, egy szarvat is kaptak a homlokukra, valamint az alsó teste elégé a Szatírokéra hajató lett.

Míg az Araboknál pedig volt már úgy ábrázolva, mint egy nagy, magas nyurga lény, kinek viszont elefánt szerű fülei, és Vadkan szerű szája van.

Ha pedig a nagy álltalános nézük, akkor pedig egy kopasz, egy szemű vad ember ábrázolását kaphatjuk.

Képességei:
A Küklopszokat sokszor ábrázolják vad ember észjárással, melyel inkább szörnyek mitsem értelmes lények. De ha megfigyeljük a Három testvért, kik a kovács mesterséget végezték, vagy Polyphemus-t, aki pásztorsága mellet művész és költő is volt, akkor tudhatjuk, hogy a hatalmat továbbra is a tudás adja egy lénynek. Ha már képes gondolkodni, akkor egy lény hamar a legveszélyesebbé is tud válni.

Gyengeségei:
Hatalmas fizikuma miatt nehéz ellenfél tud lenni egy Küklopsz, ám az erő ellen ésszel lehet felvenni a harcot. Ha csak nem vagy egy súly csoportban vele, akkot két féle képpen lehet legyözni egy Küklopszot, az egyik ha szemét szurod ki. Tény ebbe nem hal bele, de kapsz egy nagy vak foltott, viszont ha a hegyes tárgy elég hosszú és elég erővel vagy képes szúrni vele, akkor képes lehet a végével megsérteni az agyat is, ami agy vérzést is okozhat, melybe bele halhat bárki.

Egy másik pedig a leg idő igényesebb, az pedig a ki éheztettés. Egy normális ember általában 3-szór szokot étkezni, valakik kibirják kettő, vagy egyel is, kik pedig nem esznek, még azok is elélnek pár napig. Viszont egy óriási lénynek, hatalmas mennyiségü étel kelhet, hogy életben maradhason, hisz emlékezünk vissza, Megalodon barátunk is emiatt halt ki.

Egy feljegyzés szerint, az Araboknál egy Küklopsz, napi 2 ember, és 500 birkát fogyasztott el. Saját becslésem szerint, egy Küklposz ha sehol sem szerez ételt, akkor kb egy hétig tudja húzni. Hisz hiába nagy, a gravitáció más ként hat rá, és több energiájába kerül mozogni, mint nekünk.

Érdekességek:
Az első két történet mellet, nem csak Homérosz és Hesziod irtak a küklopszról, hisz az Ezer egy Éjszaka meséiben is megtalálható ez a lény, Sinbad történetében.

Vannak ábrázolások, ahol a Küklopszot Polyphemus-t nem csak egy, hanem 3 szemmel is ábrázolják, ennaz az az oka, hogy eredetileg Homérosz soha sem írta, hogy a lénynek csak egy szeme lenne, ám késöbb az elterjedést követően sokan állitották, hogy csak egy szeme van a lénynek.

Egy másik dolog ami Polyphemus-hoz köthető, az pedig nem más mint a Xenia. A Xenia egy törvény, vagy inkább csak etiket szabály, melyet ugy lehet értelmezni, mint a házigazdának mi a dolga, ha vendégei vannak. Ezt Polyphemus nem tartotta be, igy mondhatjuk, hogy sorsát megérdemelte, amiért nem kinálta kenyérel meg az embereket.

Végszó:
Hát nem tudom ti, hogy vagytok vele, de ha én arra érek haza, hogy vad idegenek, befalták a hüttőmet, én sem reagálnék máshogy. Ha egy ember eleve engedély nélkül a házamba lép, és ugy tesz mintha otthon lenne, majd még elindul a hálószobába, ahol a feleségem fekszík, úgy rugnám picsán ki a házból, hogy a talpa sem érné a talajt. Szóval Polyphemus helyzete szerintem inkább Odüszeusz a rossz ember, nem pedig Polyphemus.

Sokan értjük félre a Küklopszokat, de csak mert a mai világ, ugy mutatja öket nekünk, mint agyatlan lények, kik nem értenek semmihez, szimpla vad emberek. Holott soha sem a borítórol kell megítélni egy könyvet.

- V. Blackhand

Hárpia - A madár testű nővérek

Eredet:
A Hárpia "harpüia" név három mitikus nővér összefoglaló neve. Eredetileg vihardémonok lehettek Thaumasz ( "belső tenger" istene) és Élektra leányai, Irisz nővérei. Hésziodosz csak az első kettőt sorolja fel, a harmadik későbbi mitikus írásokban tűnik fel, sőt egy Podargé nevű is ismert. A középkorban már egész csapatnyi hárpiát képzeltek el, akik rettegésben tartották a vidéket, amit megszálltak. A három (vagy négy) nővér neve a viharok egy-egy tulajdonságára utal. A forgószelek vagy viharos szelek megszemélyesítőiként ismertek.

Kelainó, "sötétség"

Aelló, viharfecske

Óküpeté, "szélsebes"

Podargé, "hajótartó"

A későbbiekben gonosz, mindent felfaló és mindent beszennyező, kártékony lényekké váltak, a mítoszköltészet már csak ezt dolgozza fel. Néha feladatként kapták, hogy embereket zaklassanak, így az istenek által megbüntetett Phineuszt is, míg a boreaszok véget nem vetettek ennek. Az argonauták történetében és Aineiasz legendájában is feltűnnek.

Anatómia:
A hárpiákat kezdetben "szűzlányokként" írták le, és bizonyos mértékig szépnek is tekinthették őket. Ábrázolásaik nem homogének. Néha emberfejük van, sőt arcuk akár szép is lehet , máskor akár rút arcúak is lehetnek, vagy egyenesen madárfej kerül a testükre. Szárnyaik nagyok, és lehetnek a kezek helyén, de lehetnek a karokon kívüli végtagok is. Alsó testük általában karmos madárláb és farok.

Kik voltak a hárpiák?:
A hárpiákat néha úgy írják le, mint a vadászkutyákat. A hárpiák szerepe Zeusz kutyáiként, az a feladatuk, hogy a bűnösöket az Erinyák (bosszú állás istenője) büntetésére vigyék, erkölcsi figyelmeztetésül szolgált a vétkesek számára, hogy aki nem erényes vagy túl messzire téved, az hosszú távon megbűnhődik. De nem csak embereket raboltak el és kínoztak meg, de még az élelmeket is elragadták és elfogyasztották őket vagy bemocskolták hogy más ne ehesse meg. Ha valaki hirtelen eltűnt, általában a hárpiák voltak a hibásak. Ők voltak a magyarázat a széljárás változására is. A Hárpiák pontos száma vitatott, különböző verziók léteznek. A legelterjedtebb vélekedés szerint három Hárpia van.

Hésziodosz szerint azonban két hárpia volt, az egyiket Aello-nak nevezték, a másikat Ocypete-nek. Homérosz írása csak egy hárpiát nevez meg Podarge-t. Több más író négy hárpiát nevezett meg, Aellopus, Nicothoe, Celaeno és Podarce, mindegyik hárpiának több neve is volt.

Phineus király és a hárpiák:
Phineusz, Trákia királya Zeusztól, az ég és a villámok istenétől a prófétálás ajándékát kapta. Elhatározta, hogy ezt az ajándékot arra használja fel, hogy felfedezze Zeusz összes titkos tervét. Zeusz azonban rájött erre, emiatt Phineusz-t megvakította, és egy élelemmel bőségesen ellátott szigetre helyezte. Bár Phineusznak minden élelem a rendelkezésére állt, amit csak akart, még sem tudott enni semmiből sem. Mivel büntetése az volt, hogy minden alkalommal, amikor leül az étkezéshez, a hárpiák ellopják az összes élelmet és megeszik előle.

Néhány évvel később, Jason és az argonauták, a görög hősök csapata, ha elűzik a hárpiákat, abban az esetben Phineus megmondja, hogyan utazhatnak át a Szimplegádokon, és ők beleegyeztek.

Az argonauták lesben álltak Phineus következő étkezésére, és amint leült, hogy elfogyassza élelmét, a hárpiák lecsaptak rá, hogy ellopják. Az argonauták azonnal fegyvert ragadtak, és elűzték a hárpiákat a szigetről. Egyes források szerint a hárpiák a Sztrofádok szigeteit tették új otthonukká, más források szerint azonban később Kréta szigetén egy barlangban találták meg őket. Ez feltételezi, hogy még életben voltak, mivel a történet egyes változatai szerint az argonauták megölték őket.

A hárpiák és Aeneas:
Bár Phineus király története a leghíresebb a szárnyas istennőkről, egy másik híres történetben is megjelennek, amelyben Aeneas, Róma és Trója mitikus hőse szerepel.

Aeneas a követőivel a Sztrofádész-szigeteken szállt partra, útban Delos szigetére. Amikor meglátták a sok jószágot, úgy döntöttek, hogy áldozatot mutatnak be az isteneknek, és lakomát rendeznek. Azonban amint leültek, hogy élvezzék az ételt, megjelentek a hárpiák, és darabokra tépték az ételt. A maradék ételt is bemocskolták, ahogyan Phineus ételeivel is tették.

Aeneas nem adta fel, és még egyszer megpróbált áldozatot hozni az isteneknek, hogy az ételből is kapjon, de ezúttal ő és az emberei felkészültek a hárpiákra. Amint azok lecsaptak az ételért, Aeneas és társai elűzték őket, de úgy tűnt, hogy az általuk használt fegyverek nem okoznak kárt magukban a hárpiákban. A hárpiáknak be kellett ismerniük a vereséget, és távoztak, de dühösek voltak, mert azt hitték, hogy Aeneas és emberei megették az élelmüket. Megátkozták Aeneast és követőit, hogy végcéljukat elérve hosszú éhínség várja őket.

Pandareus király lányai:
Egy másik kevésbé ismert mítosz, amelyben a hárpiák szerepelnek, a milétoszi Pandareus király lányairól szól. A történet úgy kezdődött, hogy a király ellopta Zeusz bronz kutyáját. Amikor Zeusz rájött, hogy ki lopta el, olyan dühös lett, hogy megölte a királyt és a feleségét is. Pandareus lányait azonban megkegyelmezte, és úgy döntött, hogy életben hagyja őket. Őket Aphrodité gondjaira bízta, amíg készen nem álltak a házasságra, majd Zeusz áldását kérte, hogy házasságot kössön velük.

Amíg Aphrodité az Olümposzon találkozott Zeusszal, a hárpiák elrabolták Pandareus lányait. Átadták őket a fúriáknak, akik megkínozták őket, és arra kényszerítették, hogy életük végéig szolgaként dolgozzanak, hogy megfizessenek apjuk bűneiért.

A hárpiák szimbolikája:
Veszélyes viharos szeleket képviseltek, amelyek a felfordulást és a pusztítást jelképezték. Bizonyos kontextusokban a hárpiák a megszállottság, a bujaság és a gonoszság szimbólumainak tekinthetők.

Egyesek szerint ezek a halhatatlan Daimonok még mindig ott ólálkodnak, hogy megbüntessék azokat, akik vagy az istenekkel, vagy a szomszédjaikkal szemben vétettek, elhurcolják őket a mélybe, Tartarosra hogy az örökkévalóságig kínozzák őket.

Érdekesség:
A hárpiák a szirénekhez hasonlóan a legérdekesebb görög mitológiai szereplők közé tartoznak. Egyedi megjelenésük és nemkívánatos tulajdonságaik az ókori szörnyek közül a legérdekesebb, legidegesítőbb és legzavaróbbak közé tartoznak.

- Leona Black

Empusza - A Görög Vámpír

Eredete:
Az Empusza vagy Empuszák egyes történések szerint hárman voltak, három nővér, hogy pontosabb legyek, akik a Mágia, a Boszorkányság és a Keresztutak Istennőjének, Hekaté-nak a hűséges szolgálói, és sokszor kísérői is, amerre az istennő csak jár. Noha az soha sem volt megállapítva, hogy az Istennő parancsára cselekednek, vagy csak a póráz nem került a lányok nyakára.

Megjelenése:
Az Empusza vagy Empuszák történetenként eltérően vannak ábrázolva, sokak azt mondják, hogy hol egy bronz lába van, míg a másik egy szamáré, hol azt mondják, hogy több lába van, és mindegyik más másmilyen. Én magam ki egyezek azzal, hogy elvileg a felső testük nőies vonásokkal volt megáldva, míg alsó testük, majdnem hasonlóan a Szatírokéhoz, állati lábakkal rendelkezett, amely az Empusza esetében szamár lábak voltak, bronz patákkal. Bőrük általában vöröses volt, továbbá apró szarvaik és hegyes karmaik és fogaik voltak. Egyes elbeszélések szerint a szemükben a tűz fénye lángolt, míg hajuk is mondhatni csak lángokból álltak. Ám számít ez valamit? Nem igazán, ugyanis az Empuszák képesek alakot váltani, noha ezt sem úgy ahogy azt mi gondoljuk.

Képességeik:
Ezen lények hiába egy isten szolgái, korán sem mindenhatóak, hisz természetes képességeik közé csak is az a természetes érzés társul, aminek egy férfi nem tud ellen állni, így hamar bájaikba tudják csalni a gyanútlan embereket. Továbbá képességük közé tartozik még az is, hogy akárcsak a Srigoi Vámpírok, képesek akár jelenlétükkel is elszívni áldozatuk élet energiáját, továbbá fiatalságát is, amíg az tényleg nem lesz más mint egy üres porhüvely. Egyetlen képességük, amely viszont nem természetes, az az alak váltás, amelyet pedig pont, hogy úrnőjük boszorkányságának űzése véget tudják használni. Szóval gyakorolják a boszorkányságot is. Amellyel bármely alakot feltudnak venni, és akár az emberek közt is járni kelni.

Táplálkozásuk:
Egy Empusza igazából többféleképpen képes táplálkozni. De minden esetben ezt csak is egy elő halandótól tudja megszerezni. Mint mondtam, elszívják az ember élet energiáját, és a fiatalságát is vele együtt, de emelet iszák is az emberek vérét, és akár nyersen is meg eszik az emberi húst is. Elvileg ez hasonlóan mint egy függőség jelenik meg náluk, akárcsak a Lámiánál. Továbbá amely még hasonlóvá teszi a Lámiával, az az, hogy válogatós, csak fiatal fiukat fogyaszt.

Érdekesség:
- Amely egy kapta fa alá teszi még őket a szokásos Vámpírokhoz, az az hogy nem képesek más ember házába belépni, csak ha az be engedi őt. Emiatt is volt szokás, hogy a Görög ember nem nyitott ajtót egy kopogásra.

- Egy másik érdekesség, hogy az Eredeti Bram Stoker Drakula könyvben, a Görög istennőről Demeterről kapta a nevét a hajó amivel Drakula Angliába érkezett. Viszont a könyv első feldolgozása/Másolása amely a Nosferatu nevet viselte, ott a hajó amivel Orlok utazott, azt meg Epuszának hívták. Milyen fura egy Vámpír utazik egy Vámpírok után elnevezett hajón.

- Soha sem lett cáfolva, de még megerősítve se, de minden esetben az Empuszák a fiatalabb korosztályt támadta meg, amelyek körül belül 20 vagy 30 éves korig lőnék be, szóval a középkorúak már nem voltak prédák, továbbá mindig a férfi nemet vadászták csak.

- Ami számomra, érdekes és talán vannak akik nem is tudnak róla, de a Devil May Cry videójátéknak ötödik részében is találkozunk egy ellenféllel, akik az emberek vérét szívják mint valami rovarok és őket a játékban Empuszának hívnak.

Végszó:
Ugyan rövid de szerint mégis egy újabb érdekes vérszityolázot, engem alapjáraton felettébb érdekel más más kultúrák hogyan is látták azokat a lényeket, amik az élet energiájukon vagy a vérükön táplálkoznak.

- V. Blackhand

Nimfák - A természet csodái

Eredet:
A nimfák az ókori görög mitológia alacsonyabb rangú női istenségei vagy szellemlényei. A görög istennőktől eltérően a nimfákat általában a természet megszemélyesítőinek tekintették, akik jellemzően egy adott helyhez vagy tájhoz kötődtek. A szépség, a termékenység, a természet alkotó és tápláló erőinek megtestesítői. A nimfák otthonai a különösen szép hegyek, völgyek, hűs barlangok, ligetek, fák, patakok, folyók; és dús mezők. Itt táncolnak, pajzánkodnak, mindig jókedvűek és gyakori célpontjai az életerős szatírok szerelmi vágyainak. Istenek és istennők kísérői: ők Artemisz vadásznői, Apollón prófétái, Dionüszosz – a mulatozás és a fák istenének – partnerei (sőt Dionüszosz szerelme, Alphesziboia is nimfa), megjelennek a pásztoristenek, Pán és Hermész oldalán, de szívesen rajta felejtik szemüket a szép, délceg halandókon is.

Megjelenésük:
A festészet és szobrászat a nimfák legtöbbjét kedves, lányos, ifjú nőként ábrázolja, meztelenül, vagy lenge ruhákban virágkoszorúval. A források nimfáit vizeskorsóval vagy urnával.

Szimbólum:
A nimfák elsősorban a termékenység megszemélyesítői. Alakjaik a természet minden területét átszövik. Kiemelt kötődésük a vizekhez, forrásokhoz és folyókhoz az élet folytonosságát, a múló időt jelképezi.

A víz – termékenyítő erő: a forrás kifejezi a keletkezést, a születést; a folyó az állandó változást; az óceán a feloldódást, a megsemmisülést. A nimfák a nő életének első szakaszát, annak "fehér aspektus"-ait hordozzák. A fiatalság és az örök szépség megszemélyesítői, "szüzek", már nem ifjú lányok, de még nem is anyák. Ezt a időszakot a "vörös korszak" az anyaság követi, majd a "fekete korszak", az öregség.

A nimfák alakja jóval régebbi, jóval ősibb, mint a klasszikus antik kor, kultuszuk gyökerei a sámánizmusban keresendők – a helyek, a növények és az állatok megtestesülései – elemi lények.

Oreaszok:
Az oreaszok (ὄρος, "hegy") a görög mitológiában a nimfák azon csoportja akik a hegyek, völgyek, vízmosta szakadékok lakói és gondozói. Ők Artemisz kísérői, mivel az istennő vadászatai során az elhagyatott rengeteget, a hegyes, sziklás szakadékokat kedvelte.

Heszperiszek:
A Heszperidák a görög mitológiában nimfák, a boldogság kertjének őrzői és gondozói.

Kertjük a világ nyugati sarkában volt, egyesek szerint Árkádia hegyei között Görögországban, mások szerint Líbiában az Atlasz-hegység közelében, vagy egy távoli szigeten az óceán peremén.

Különböző források szerint a heszperiszek hárman, négyen, vagy heten voltak. Számukat tekintve a három a legelterjedtebb a görög triászok mintájára, mint a három grácia vagy a Moirák (sorsistennők) . Név szerint Aegle (a pompázó "kápráztató fény"), Arethusza, Erütheia, Heszperia (vagy Hespereia, az alkonyuló), Heszpera, Hesztia, és Heszperusza.

Említik őket az Est leányai, Nyugat szüzei vagy a Naplemente, az Alkonyat istennői néven is – minden megjelenésükben kötődnek feltételezett lakhelyükhöz, a távoli Nyugathoz. Heszperia az alkony megtestesítője (ahogyan Éósz a hajnalé) és az esti csillag neve is az álomhozó "Hesperus".

Hésziodosz szerint az Éjszaka istennőjének, (Nüx) lányai, akiket az istennő csakis önmagából szült meg.

Drüaszok:
A drüaszok a fák lelkei a görög mitológiában. A görög drys jelentése "tölgy". Ekképpen a drüaszok speciálisan a tölgyfák nimfái, bár általános értelemben is megjelennek a fák nimfáiként. "Ezek az istenségek sokszor háttérbe szorultak a költeményekben megjelenő és kultuszokban tisztelt isten alakok mögött"

A kőrisfa nimfáinak neve Meliák. A kőrisfa leányzók (Andraszteia, Ida és Melissza) ringatták és nevelték a kisded Zeuszt, miután Rheia Krétán egy barlangba rejtette. A Meliák a megcsonkított Uránusz hulló vérének cseppjeiből születtek.

A drüaszok, mint minden nimfa természetfeletti módon nagyon hosszú életűek. Sorsuk összefonódik élőhelyükkel és jellemzően velük együtt lépnek a túlvilágba. A hamadrüaszok oly mértékben integrálódnak a fával amelyben élnek, hogy ha a fa elpusztul ők is vele halnak. Ennek eredményeként a görög istenek megbüntettek minden halandót, aki egy fát bántalmazott anélkül, hogy először kiengesztelte volna a fa nimfáját.

Lásd még Daphné mítoszát, aki hogy megmeneküljön az őt üldöző Apollón elől a babérfa drüaszává változott.

Ókeaniszok:
Az ókeaniszok a görög és római mitológiában Ókeanosz és Téthüsz háromezer leánya. Nimfák, elsősorban a "külső tengerek" tehát a sós vizek lakói és gondozói, de a mondavilág néhol források, folyók, tavak, virágok és felhők patrónusaiként is említi néhányukat.

Naiaszok:
A Naiaszok a görög mitológia alakjai, a nimfák azon csoportja, akik a források, kutak, patakok és csermelyek gondozói. Mint vízi istenségek megszemélyesítik a folyókat, és eredendő ősi lelkülettel ruházzák fel a mocsarak, tavak, lagúnák csendes vizeit. Ilyen például a p-re-mükénéi Argolidban Lerné mocsaras tava, ahol Héraklész legyőzte a Hüdrát. A naiászok a friss vizek megjelenítői, míg a néreiszek speciálisan a Földközi-tenger nimfái. Megjelenésükben átfedéseket találunk, mivel a görög hitvilág szerint a világ vizei egyetlen nagy rendszert alkotnak, és képesek eredeti helyüket megváltoztatni: az óceánok és tengerek alatt összefolynak és a mély üregekből, egyenesen a Föld kebléből felfrissülve más forrásokban és patakokban újra felemelkednek. Arethusza, az a nimfa, aki az Alpheios folyó szerelemre lobbant istene elől, Peloponnészosztól Szicíliáig menekült a föld alatt összefolyó vizekben, ahol végül forrássá változott.

A naiaszok oly szorosan kötődnek az általuk gondozott forráshoz, hogy ha a vizet elhagyják és testük megszárad, meghalnak. A naiaszok által gondozott helyek gyakran voltak archaikus kultuszok színhelyei. A serdülőkorba érő fiúk és lányok gyakorta ajánlották fel gyermeki hajtincseiket a forrás nimfájának, akitől jó egészséget, hosszú életet és gyermekáldást kértek. Egyes helyeknek, mint például a Lerna környéki tavaknak mágikus tisztító, és gyógyerőt tulajdonítottak. Rituális állatáldozatokat mutattak be az ősi forrás jóslataiért.

A naiaszok néha veszélyesek: Hülasz királyfi, az Argó egyik hajósa eltűnt, mert a szépségétől elragadtatott naiászok magukkal ragadták a forrás vizébe. A naiászok féltékeny természetűek. Theokritosz történetében Nomia aki féltékeny volt szerelmére, a pásztor Daphniszra, hűtlenségért megvakította.

A naiaszok Zeusz, illetve Ókeanosz lányai voltak és a naiaszok közé számítják Ókeanosz sok unokáját is, mint Aszóposz húsz leánya, de mint általában a kortalan és örökké fiatal ősi teremtmények esetében, származásuk nem mindig egyértelmű. A vízi nimfákat gyakran társítják különleges, Európa szerte ismert helyekhez, forrásokhoz, amelyeknek nincs konkrét kapcsolata Görögországgal. Északnyugat-Európában például számos olyan kelta forrást, patakot találunk, amelyeket ma is szent helyként tisztelnek, illetve fennmaradt a szép Méluzine középkori legendája is.

- Leona Black

Pégaszosz - A felséges hátas

Eredete:
A legenda úgy tartja, hogy Pegazus vagy a Görög kiejtéssel élve Pégaszósz. Nem más mint a gyermeke, pontosabban a fia nem másnak mint a tengerek istenének Poszeidónnak és a kővé dermesztő Medúzának.

Az elbeszélések szerint, Poszeidón akár csak ifjú öccse Zeusz, erő szeretettel nem bírta a veszőjét a tunikája alatt tartani. Az affér végének gyümölcse lett végül nem más mint Pégaszósz és fivére az Arany Óriás Khrüszaór.

Ám a megszületésük sem volt éppen egy kellemes dolog. Ugyanis édesanyjuk átka véget nem voltak képesek természetes úton megszületni, így gyakorlatilag édesanyjuk testében kellet élniük egy jó ideig. Ameddig a Görög Hős Perszeusz le nem fejezte Medúzát, kinek nyakából, vagy egyes elbeszélések szerint magából a véréből világra nem jött Pégaszósz és Khrüszaór.

Megjelenése:
Megjelenése végett nem kell a szomszédba menni, ugyanis laikus nyelven szólva, egy ló amelynek a hátán madár szárnyak találhatóak. Ám eltérő sokszor, hogy milyen is a színe, de a legtöbb esetben mindig tiszta fehér ként írják le, mely egy referencia tisztaságára, mi szerint nem egy szörnyeteg.

Személyisége:
Felséges ugyan, de elégé gőgös is, szóval nem is csoda, hogy megannyi ember próbálta már betörni, és természetesen egytől egyig mint elbuktak. Végül csak egy embernek sikerült, egy Lükiai királynak akit Bellerophónnak hívtak. Noha egyedül elbukott volna, ezért volt szerencséje, hogy a bölcs Pallasz Athéné pátyolgatta. Ki egy arany kötőféket adott adott Bellerophónnak ki így betudta törni a felséges hátast.

Harc a förtelem ellen:
Elvileg mikor Bellerophón betörte Pégaszószt akkor ő volt az, ki segítette is őt a Lükia földjét fenyegető Kiméra ellen. Akinek támadásai nem tudtak oly magasra érni, mint ahogy Pégaszósz repült. Mely hamar meghozta a fölényes győzelmet.

Ikarosz Törvénye:
Az elbeszélések szerint Bellerophón megrészegülve a győzelmétől, azt hitte hátasának hála, ki egyben leszármazottja az isteneknek képes lesz eljutni az Olimposzra. Mely végül csak ugyan úgy bukás volt számára mint Ikarosznak, mikor is elvesztette a kapaszkodást és le zuhant Pegazus hátáról. Sokat akart a szarka, ám nem bírta a farka tartja is a mondás. Ám ugyan lovasa nélkül de legalább Pégaszósz elérte az istenek birodalmát.

Az Istenek segítője:
Úgy tartja a mondás, hogy miután Pégaszósz elérte az Olimposzt, akkor az istenek tárt karokkal fogadták a felséges hátast. Aki végül halandó lovasa halálával, életének további részét az Isteneknek szánta. Azok közt is főleg az Istenek királyának Zeusznak, kinek hajlandó volt még villámait is hordozni.

Mely hűséges munkái és egyben nagysága véget, Zeusz még az ő mintájára is alkotta meg az égi vásznon a Pégaszósz csillagképet.

Hagyatéka:
Egyes elbeszélések szerint Pégaszósznak is köszönhető, a Helikon-hegységben lévő Hippokréné forrás. Mikor Pégaszósz a hegységhez ért, őt a Múzsák fogadták, mely találkozásuk után, egy hatalmas dobbantással, melyben minden felségessége bele volt adva, annak patanyomából jött létre maga a forrás. Amely a legendák szerint ha csak egy ember is bele iszik, akkor annak hatalmas inspirációja lesz és képes lesz a legcsodálatosabb műveket megalkotni, legyen az zene, szobrászat, festészet és egyebek. Kicsit hasonló mint nálunk az Anonymus szobor melynek tollát megérintve, ihletett nyersz vagy valami ilyesmi.

Érdekességek:
- Furcsa ugyan, de elég szép ihlet forrása volt Pégaszósz nem másnak mint a Harry Potter világának négy szárnyas lovának. Melyből az egyik a jól ismert Thestral míg a másik pedig a Francia iskola által használt Abraxan.

- Azt már tudjuk, hogy Pégaszósz gyakorlatilag az anyjában élt, majd mikor le fejezték akkor szabadult ki. Továbbá hogy Athéné segítségével sikerült csak betörni. De mégis a párhuzam az, hogy Athéné is pont úgy jött a világra mint Pegazus, hisz Athéné pedig Zeusz fejéből kirobbanva jött a világra.

- V. Blackhand